2017. szeptember 28., csütörtök

Fókuszban az Erdő

Mivel mezőgazdasági területről van szó, és egyben természetvédelmi területről is, a szokásosnál is több hivatalban volt kifüggesztve a vételi szándékunk, amit egyébként a négy gyermekünk nevére tettünk meg. Az adminisztrációk még mindig folyamatban vannak, mi pedig egyre inkább fókuszálunk az erdőre, az Illa Berekre.

Azt már tudjuk mit nem akarunk: nem akarjuk megművelni, kitermelni a tőzeget, lecsapolni, vagy feltőlteni a lápot, az ott élő állatokat nem akarjuk megzavarni, ezért állatartással sem akarunk foglalkozni, sőt még a házi kedvenc tartása is kérdéses, ha például a kutya vagy macska vadászösztönére gondolok. Nem akarunk építkezni, maximum jurtát állítani valahogy így:

vagy így:
(képek: innen)

A láp világa nagyon értékes, és nagyon érzékeny. A Vizek világa című természetkalauz könyv azt írja: "... a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos lápokat és más vizes területeket megmentsünk. A Germán-alföldön a lápoknak már több mint a 90%-a kultúrtáj..." és mivel a természetvédelem - de inkább hívom életvédelemnek - része az életünknek,
 :) ahogy már kislányként is aktív voltam ezen a téren, lásd HEROSZ tagsági :)

hát beiratkoztam a helyi könyvtárba, és a gyerekekkel együtt kutatómunkát végzünk, ismerkedünk a vízi növény-, és állatvilággal:


vagyis készülünk az erdei, lápi életre. Mert Gozó (Földközi tenger), és Azori szigetek (Atlanti óceán) után mi lehet a továbblépés? Bemenni egy olyan helyre élni ami a legtermészetközelibb, érintetlen állapotban van a Balaton partján. Ez igazi kihívás számunkra, mi pedig szeretjük a kihívásokat :) ilyenkor érezzük csak igazán, hogy élünk.

Szóval igyekszünk mindent átgondolni, megtervezni, tudatosan felkészülni az új életünkre. Amibe nekünk belefér az internet használat, a hidrogénnel vagy napelemmel történő energiafelhasználás, tehát nem csupán nomád életet kívánunk élni, sokkal inkább egy "nomád-űrhajós életet" ami a technikai vívmányokat használja összhangban a környezetével, alkalmazkodva a lehetőségekhez, erőszakmentes módon.





2017. július 12., szerda

Illa berek

Értem már végre ezt is! Illa ugyanis Krisztus eredeti neve, a berek pedig amit találtunk az elmúlt hetekben.

Tehát telket kerestem, de mindenhol csak a pénzéhség, a haszonlesés, a kiszipolyozás nyomaira bukkantam, míg rá nem találtunk az utolsó gyöngyszemre, egy eredeti állapotában lévő Balatonpartra, egy Égerláp-erdőre, ami egy értéktelen területnek számít az ingatlanpiacon. Nem így nekünk. Mi csodát látunk benne, az anyatermészetet magát, a süppedő tőzegével, csodálatos növény és állatvilágával. Ráadásul nem csak nekünk nyújt menedéket, hanem rengeteg vadnak is, ami külön öröm számunkra.

Hogy mit kezdünk vele? Rengeteg tervünk van, de egyenlőre csodáljuk, és azon gondolkozunk hogyan tudjuk óvni, megőrizni a jövő számára.




Kivűlről az erdő
A közelében parkolva a lakóautóval






2017. május 14., vasárnap

Hajlék-talanság

Ott tartottunk, hogy Koreába nem mehetünk. Márpedig a lakóautót azért vettük, és Azori szigetekről is azért jöttünk vissza, hogy Koreába menjünk lerombolni a falat. Hogyan hát tovább?

Mivel tavaly augusztusban két éjszakát a Balaton partján töltöttünk önfeledten, és harmadik napon már jött a helyi közterületfelügyelő, hogy innen el kell mennünk, gondoltam keresek egy telket a Balaton környékén amit használhatunk.

Itt parkoltunk Balatonlellén

Egyenlőre nem találtam, a keresést pedig lassan feladom, mert kezdem tisztán látni:
Annyira antiszociális, pénzt-, és hasznot hajszoló, apokaliptikus társadalomban élünk, hogy a helyzet reménytelen.
Nem, nem mi vagyunk az ufók, időközben erre is rájöttem. Az az embertelen, pusztán csak birtokolni, és habzsolni kívánó népség az, aki nem idevaló, aki nem földi lény, mert nem lüktet együtt az anyafölddel, nem védi azt és annak élővilágát. Ők azok akik nem tartoznak ide, mert elidegenedtek. Mi otthon vagyunk. A Föld bolygón...



...és mivel a tulajdonlás bűn (ezt Ő kitisztázta), és a jelenlegi szállásunkat hamarosan el kell hagynunk, így vesszük hát nyakunkba a világot lakóautóstul, négy gyerekestül, lelkesedve, továbbra is tele hittel, tele reménnyel, a paradicsomi állapotokat és jó embereket keresve. Mert ez a világ Életre teremtett, nem a pusztulásra.

Utóirat: Megint nem mi akartuk így. Így alakult. Hát legyen, nem állunk ellent, ennek sem. Úgy is mondhatnám: hajléktalanok leszünk Jézus Krisztusként, Mária Magdalénaként, négy gyerekkel (a lakóautó kicsi, az utazásra való).





2017. május 7., vasárnap

Lelkesedünk

Szeretek mindenhova futva menni mai napig, kislányként pedig csakis így közlekedtem. Ilyenkor egy amolyan öröm hat át, egy belső ugra-bugrálás, amit én lelkesedésnek hívok.

Ez a lelkesedésem nem hagyott alább. A hitem pedig ebből a lelkesedésből táplálkozik. Mert minek van értelme, ha nem ennek, lelkesedni. Az életért, egymásért, a gyermekekért, a céljainkért, a jövőért, mindenért ami körbe vesz, eggyé válni mindennel, és lelkesedni érte.


Ahogy a kismadár teszi hajnalban amikor feljön a Nap: örömódázik, lelkesedik.

Ez az ami összetart minket, a lelkesedés, és ez az amit átadhatunk a gyermekeinknek is, nem mást.  Lelkesíteni őket, örülni, és lelkesedni mint egy gyermek, ártatlanul, felhőtlenül, tiszta szívvel.



2017. március 26., vasárnap

Itthontanulási tapasztalatok

Noel már harmadikos, Natasa második osztályos, Noé kiscsoportos óvodás. Be vannak íratva iskolába/óvodába, de itthon tanulnak/fejlődnek, a korosztályuknak készült tan-, és fejlesztő könyvekből, munkafüzetekből, és az internetről magyarul.

A tananyagot szabadon tanulják, viszont kötött időben. Mivel szinte mindig volt kisbaba a családban, ezért az évek során a napirendünk is kialakult rendszeres étkezésekkel, alvásokkal. Így lett a délelőtt mindenkinek egy aktív "asztalhoz ülős" időszak, és mivel nem járnak iskolába, nincsenek különbségek sem a hétköznapok-hétvégék, sem a tanév-szünetek között. Vagyis mindennap tanulunk délelőtt, igaz szombat-vasárnap egy könnyedebb, lazább keretek között, de ugyanúgy asztalhoz ülnek, és dolgoznak valamin (ma -vasárnap- például készülve a húsvétra, tojásokat rajzoltak, kiszínezték, és kivágták őket).



De mit is értünk tanulás alatt? A több éves tapasztalatommal én azt állítom, a tanulás mint fogalom két dologgal kimeríthető:
- ismeretek bővítése
- gyakorlás
Tehát az írás, olvasás, számolás, rajzolás, testmozgások gyakorlása az egyik alap, a másik pedig a környezetünk, a rendszerünk, a világunk megismerése kutatómunka végzésével, kérdésekkel-válaszokkal, és tapasztalatszerzéssel.
Minden egyéb: magolás, erőltetés, gondolatok behatárolása - manipuláció, felesleges és eredmény nélküli.

A tankönyvekre, de inkább munkafüzetekre is csak azért van szükségünk, mert 4 gyerek mellett már nem futja az időmből feladatokat készíteni, nekem így könnyebb.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy kizárólag tankönyvekből tanulunk. Fogalmazásokat (meséket) írnak, vagy játékos feladatokat  találunk ki együtt, sőt annyira beépült az életünkbe a tanulás, hogy azt vettem észre a napokban, hogy a kistestvérükkel is feladatokat oldatnak meg játék közben (lábukkal kaput csináltak és csak akkor lehetett átmenni, ha megfejtette a kérdést). Ráadásul már Noénak is természetes, hogy délelőttönként tanulunk, és igyekszik is ebben részt venni a maga módján, a korához illő feladatokkal, amelyeket pedig sokszor a nagyobbak találnak ki, tehát csodálatosan működik itthon a tanulás.


Feladatok a 4 éves Noénak (pontösszekötő, színező, különbségkereső...)

A legfontosabb pedig, hogy mi szülők egyáltalán nem görcsölünk a tanításukon. Inkább azon dolgozunk, hogy az igényeiket maximálisan kielégítsük. Hiszünk a példamutatásban, és bízunk a Gyermekeinkben, az életet pedig együtt éljük meg, együtt játszunk tanulva - együtt tanulunk játszva.






2017. március 22., szerda

Nem magunkért mentünk volna

Nem kaptunk vízumot, mert nem vettek komolyan. Tehát a helyzet az, hogy lakóautóval nem tudunk Koreába menni.
Hát megint újratervezünk.

Az orosz vízumközpont előtt, még remélve, hogy várnak.

Ez nem a mi problémánk, nem magunkért mentünk volna...

2017. március 2., csütörtök

Hogy is történt?

Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, az Azori szigeteken, Faialon éltünk egy nagy házban, és éppen kezdtünk volna berendezkedni egy még nagyobb házba három csodálatos Gyermekünkkel, és a Toyota Priusunkkal...


... és ekkor történt Párizsban a Charlie Hebdo terrortámadás.

Ez mélyen megrázott minket, úgy éreztük (főleg Ő) tennünk kell valamit, az emberiség válságban van, segítenünk kell.
Sokan ebben az időben úgy döntöttek, hogy a közösségi oldalon a profilképüket megváltoztatják "Én vagyok Charlie" feliratra, kifejezve így empátiájukat, és részvétüket.

Ő pedig nyilvánosan kinyilatkoztatta önmagát: ÉN VAGYOK KRISZTUS

Ezzel azt mondta, és mai napig mondja, hogy a világ csak akkor menthető meg ha mi mind Jézus Krisztusokká leszünk. Ha ennyien Charlie-kká tudtak lenni, Jézus Krisztussá miért is nem?

Hogy mit jelent ez? Itt olvasható.

Ezután nagyon erős szellemi munka következett, és az óceáni miliő (delfinek, bálnák, szelek, áramlatok...) segítségével hamarosan kirajzolódott mi a dolgunk.

Így jutottunk el lassan, számtalan akadályon keresztül oda, hogy visszatértünk a kontinensre, vettünk egy lakóautót, és hamarosan megyünk az orosz konzulátusra a vízumokért, hogy elmenjünk Koreába demonstrálni az Életért - János Jelenések Könyve szerint.